A szeretet soha el nem múlik

1. Kor után szabadon

"Ha csurig berendezem a babaszobát bababútorral, 8 nyelven beszélő babakocsit vásárolok és márkás rugikat, szeretet pedig nincsen bennem, csak árubeszerző vagyok,
Ha minden reggel a biopiacról hozom a zöldségeket és a tejboltból a friss tejet, ha magam sütöm neki a kenyeret, de soha nincs időm beszélgetni a gyermekemmel, mert a konyhában áldozom fel magam érte, de nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő,
Ha a szülői munkaközösség tagja vagyok, és képviselem a gyerekem érdekeit mindent játszótéri vitában, de nem mutatom meg neki, hogyan viselkedjen társaságban, csak PR menedzser vagyok,
Ha megveszek mindenféle fejlesztőnek hívott játékot és műanyag kütyüt, befizetem a drága táborokat és szakköröket, de nem szakítok esténként fél órát a közös játékra, hétvégenként 1-2 órát sétára, kirándulásra, közös olvasásra, rajzolásra, csak bankár vagyok.

A szeretet a baba igényeire figyel és nem arra, mások szerint mit kellene csinálni,
A szeretet nem aggódik azon, hogy a gyereke nem adidasban kúszik a többiekkel, mert tudja, hogy a boldog gyerekkorhoz sok ölelésre, mesére és beszélgetésre van szükség, csupa olyasmire, amit ingyen adnak,
A szeretet nem idegeskedik rajta, hogy évekig játékhegyek állnak a nappali közepén, hanem beül oda a gyerekekkel és együtt alkotnak,
A szeretet elfogadja, hogy ha gyermek van egy családban, akkor minden dupla annyi ideig tart és nem lehet csak úgy elrohanni otthonról - és nem is kell,
A szeretet nem örül a rosszalkodásnak, de együtt örül a sikerekkel,
A szeretet példát mutat, mielőtt fenyítene és sarokba állítana,
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr,
A szeretet soha el nem múlik.

Az átalvatlan hónapok gyorsan elmúlnak, a dackorszak hamar véget ér, a hajnalban odabújó gyerek, a bepisilés, a cumizás és a többi apró-cseprő probléma hamar elillan, de az egymásba vetett bizalom és a szeretet megmarad. "
Kismamablog
1.kor 13 után szabadon...


Te hiszel a születés utáni életben?

Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.


egyazon parancsot hordoznak magukban - az Életet.

... VALAKI ügyel arra, hogy bajuk ne essék

"Az őz újra ott állt azon a kis nyiladékon, ahol délelőtt. Ránézett, aztán lehajtotta a fejét és lassú, fáradt, nehézkes léptekkel bement a sűrűbe.
Hirtelen megállt. - Az őz is érzi? Ugyanezt a furcsa fáradtságot, az őz is? Utánanézett, ahogy a cserjés között tovahaladt, szürke nagy hasa szinte húzta le a földre. - Hát ezért jár úgy az őz, ezért olyan fáradt? Vajon ő is ezért?
Tapogatta magát és érezte, milyen erősen domború már. És egyszerre megérezte, hogy innen ered a fáradtság, ebből a nehéz, nagy domborúságból.
- Valakit cipelek magamban - gondolta, és különös érzés volt. - Vajon még meddig? És vajon hogyan lesz az?
Juhot látott már ellenni nem egyszer, kecskét is. Emlékezett úgy körülbelül, hogy miképpen történik, bár különösebben sohasem figyelt oda, nem érdekelte, hiszen természetes dolog volt, hogy a juhok testéből bárányok jönnek elő, és a kecskék testéből kis tarka gidók.
- Vajon mekkora lesz, amikor a világra jön? És tudja-e már, hogy bennem van? És vajon mikor lesz az, amikor kijön?
A juhoknak csak a szemük csillogott olyankor, de a kecskék nyögtek is.
Kavarogtak benne a kérdések míg lassan fölfele cipelte magát, az őzre gondolt, amelyik ott lakik nagy hasával a sűrűben, és a többi állatokra, a juhokra, nyulakra, vaddisznókra, akik mind nagy hassal járják a tavaszt. A mókusokra, aztán a madarakra, akik építgetik már a fészküket, hogy fiókákat hozzanak a világra bennük.
Nyírfák mellett haladt el, és megérezte orrában az édeskés szagot, ami felőlük jött, és arra gondolt, hogy a fák is rügyeket bontanak, ágakat növelnek, a televényben magvak csíráznak.
És egyszerre megértette, hogy ez a rendje a világnak, ez a tavasz törvénye: életet bontani, továbbadni az életet, világra hozni valakit. Komoly, szép érzés volt ez. Érezte, hogy valamennyien egyek, szövetségesek, közös a céljuk, az erdő, az állatok, a madarak és ő maga. Egy törvénynek engedelmeskednek és egyazon parancsot hordoznak magukban - az Életet.
Lassan ment, keze megsimogatta a fák törzsét, mint ahogy testvéreket simogat az ember, és valami csodálatosan megelégedett, komoly nyugalom töltötte meg, mert érezte, hogy akárhogyan is lesz az a titokzatos, ismeretlen perc, fönt, a kék ég magasán túl VALAKI ügyel arra, hogy akik a törvényt szolgálják, azoknak bajuk ne essék."

Wass Albert: A funtineli boszorkány


Vers

Gyermeked abból tanul, amit lát

Ha a gyermeked együtt él a kritikával,
megtanulja a bírálgatást.

Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,
megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermeked együtt él a félelemmel,
megtanulja a szorongást.
Ha a gyermeked együtt él a szánalommal,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermeked együtt él a nevetségességgel,
megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermeked együtt él a szégyennek,
megtanulja a bűntudatot.




Ha a gyermeked együtt él a megértéssel,
megtanulja a türelmet.

Ha a gyermeked együtt él a buzdítással,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a dicsérettel,
megtanulja mások megbecsülését.
Ha a gyermeked együtt él a jóváhagyással
megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermeked együtt él az elismeréssel,
megtanulja, hogy céljai legyenek.
Ha a gyermeked együtt él az önzetlenséggel,
megtanulja az önzetlenséget.
Ha a gyermeked együtt él az őszinteséggel és méltányossággal.,
megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.
Ha a gyermeked együtt él a biztonsággal,
megtanul hinni magában és környezetében.
Ha a gyermeked együtt él a barátságossággal,
megtanulja, hogy a világ egy olyan hely ahol jó élni.
Ha a gyermeked együtt él a nyugodt derűvel,
megtanulja, hogyan találjon lelki békét.

Dorothy L. Nolte





V. Kulcsár Ildikó

ANYA VAGYOK

"Egy nőtől - miközben a jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - az adatfelvevő hölgy megkérdezte, mi a jelenlegi foglalkozása.

A megkérdezett tétovázott, mert bizonytalan volt, hová sorolja magát.

Arra gondolok - magyarázta az adategyeztető - hogy van-e munkája, vagy csak ...
- Természetesen van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok !

- Nincs "anya kategóriájú" foglalkozás.

Tovább...


Az igazi kincs

Egy anyuka elment vásárolni 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

Tovább ...


Délután a parkban

Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott.
Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis kekszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkinálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!
Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazamenjen.Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.

Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.
-Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.
-Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette:-Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!

Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:
-Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?
-Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: -Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

(Julie A. Manham)


Examen - A csönd érintése

Az examen egy ima, mert általa Istennel teremtünk kapcsolatot.
Miközben napom eseményeire tekintek, belső megmozdulásaimat, valamint hozzáállásomat vizsgálom meg, hogy lássam, milyen hatás alatt vagyok: Isten felé haladok, vagy távolodom tőle. Ezért az examen megkülönböztető ima. Ugyanakkor a szerető figyelem imája is, mert figyelemmel kísérem, hogy Isten milyen nagy szeretettel van jelen az életem különféle megnyilvánulásaiban.

Tovább ...


Érints meg ...

Ha gyermeked vagyok érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Tovább ...


Egy asszony a sok közül

Gianna Beretta Molla

egy asszony, anya, áldozat? vagy szent?